Biztosítások

/

Vállalkozói vagyon és felelősségbiztosítások

Telephelyi vagyon és felelősségbiztosítás

 Az elhatárolás tehát a biztosítás tárgya szerint történik.
A Ptk. szabályozza, hogy ki lehet vagyonbiztosítási szerződés szerződője:
548. § Vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt személy javára köti meg.

A vagyonbiztosításokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• szolgáltatásuk szerint (limitált szolgáltatású és korlátlan fedezetű biztosítások)
• a szolgáltatás jellege szerint (pénzben, természetben)
• kötelező, önkéntes

A vagyonbiztosítási szerződés jellegzetességei

A szerződés alanyai: biztosító, szerződő, biztosított, kedvezményezett.

A vagyonbiztosítás meghatározásánál már említettük az egyik fő jellegzetességet, hogy vagyonbiztosítást csak a vagyontárgy megóvásában érdekelt személy köthet, illetve csak ilyen személy javára köthetnek.

Biztosítási összeg: az az összeg, amely a biztosítónak a biztosítási esemény bekövetkeztével beálló teljesítési kötelezettségének rendszerint felső határát jelenti.

A biztosított vagyontárgy, illetve vagyoni érdek értékének meghatározása során a gyakorlatban számos értékfogalommal találkozhatunk:

• valóságos érték
• forgalmi érték (közvetlenül a csereértékhez kapcsolódik, figyelembe veszi az értékelés időszakában a kereslet-kínálat értékmódosító hatásait is.)
• káridőponti érték (a vagyontárgynak a kár időpontjában fennálló, használtsági fokának megfelelő érték)
• új érték  (az új állapotban lévő vagyontárgyak beszerzési ára)
• várható érték   (valaminek a jövőbeli értéke (pl. várható termelői ár)

A Ptk. 549. § (1) értelmében a biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. azaz tilos a túlbiztosítás. Konkrétan a vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis és a díjat ennek megfelelően le kell szállítani, valamint a szolgáltatást is a valóságos értékre korlátozza. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy az új értéken történő biztosítás nem minősül túlbiztosításnak.

549. § (1) A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. A vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, s a díjat megfelelően le kell szállítani.

Alulbiztosítás esetén a biztosítási összeg kisebb, mint a biztosítási (valóságos) érték. Ebben az esetben a biztosító a kárt olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik. Ez az arány az esetlegesen felmerülő kárenyhítési költségekre is vonatkozik.

553. § (2) Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító ellenkező megállapodás hiányában a kárt olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik.

A vagyonbiztosítás sajátosságai (kárbiztosítás; teljes és részérték biztosítások jellemzői)

A vagyonbiztosítás a kárbiztosítások klasszikus alkalmazási területe. A biztosítási összeg tehát nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy értékét, felső korlátot jelent a kártérítésben. Másrészről pedig a kártérítés nem haladhatja meg a bekövetkezett károsodás értékét, azaz a biztosítás nem szolgálhat gazdagodást. Kivétel ez alól az új értéken történő biztosítás, amikor bizonyos, jól körülhatárolható vagyontárgyakat kis mértékű (10-20%-os) avulásukig a biztosító új értéken téríti. (pl.: új érték casco 1-2 éves korig)

A vagyonbiztosításban a kockázatok viselése tekintetében kiinduló pont lehet a biztosítási összeg és a fedezet egymáshoz való viszonya, azaz, hogy a bekövetkezett kárt milyen arányban téríti meg a biztosító. Ennek eredményeképpen beszélhetünk:

• teljes érték biztosításról (értékkorlátozás nélkül, vagy limittel)  a biztosítási fedezet mindig a teljes értékre szól, alul és túlbiztosítás is lehetséges.
• első kockázati (abszolút premier risk)  azokon a területeken alkalmazzák, ahol jellemző a totálkár, vagy a bekövetkező kárt nehéz előre becsülni.  A biztosító minden kárt megtérít addig, amíg a biztosítási szerződésben kikötött biztosítási összeget a keletkezett kár összege el nem éri.
• hányadrész (relatív premier risk)  akkor alkalmazzák, ha a totálkár közel kizárt (pl.: nagy raktárkészlet betöréskárra)  A teljes érték a biztosítási főösszeg, azonban ennek csak meghatározott hányadáig kötik ki a kártérítés felső határát.​

A vagyonbiztosítási védelem terjedelme, kárviselési formák, önrészek típusai

A vagyonbiztosítás, mint már említettük kárbiztosítás. A kárbiztosítás célja a konkrét szükséglet kielégítése, a biztosító teljesítésének alapja mindig a tényleges kár. A biztosítási védelem az alábbiakra terjedhet ki:

• felmerült kár:   az az érték, amellyel a károsult vagyona a károsulás (károkozás) következtében csökken
• indokolt kiadás:  amely a károsodással, annak következményeinek csökkentésével, majd ezek megszüntetésével kapcsolatban a veszélyviselő részéről kiadásként állt elő, ami szintén csökkentette a károsult vagyonát
• elmaradt jövedelem: az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna akkor, ha a káresemény nem következik be
• nem vagyoni károk:  a felelősségbiztosítással összefüggésben egzaktul ki nem számítható, pl. pszichikai, vagy fizikai sérülésekből adódó károsodás

A kártérítések típusai

• Helyreállítási érték
• Totálkáron a gazdaságossági szempontok figyelembe vételével, a vagyontárgy teljes cseréjével történő pótlást értjük.
• Javítási költségen: a nem teljes cserével, gazdaságosan javítható, az eredeti műszaki állapotnak megfelelő helyreállítás pénzben kifejezett költségét érjük. (ide tartozik a vagyontárgy szükséges szállításával, takarításával, állapotfelmérésével kapcsolatos költség is.)
• Várható érték (előgondoskodás) Várható érték alatt valaminek a jövőbeni értékét, vagyis olyan gyors és meghatározott időre korlátozható értéknövekedést értünk, amely érték elérésének időpontja és mértéke előre meghatározható. ( pl.: készletnövekedés, beruházás befejezés)
• Új érték: Új értéken a biztosításban a vagyontárgy meghatározott időpontbeli –káridőponti- új állapotban való beszerzési árát, vagy újra-bekerülési költségét, vagy újraelőállítási költségét értjük. (Az új értéket a ténylegesen károsult vagyontárgy értékére vonatkoztatjuk és nem a helyette beszerezhetőére!)

A kártérítés mértékét korlátozni lehet. A felső korlátokat már említettük, az tehát a biztosítási összeg. Egyfajta „alulról” történő korlátozás az önrészesedés kikötése. Az önrészesedés alkalmazásának egyik célja hogy a kisösszegű, ún. bagatell károk térítését a biztosítási rendszerből kizárja. A másik cél pedig a kármegelőzés elősegítése, azaz a morális kockázat mérséklése azzal, hogy a tényleges kár mértékét magának a károsultnak is kell viselnie.

Ezen célokhoz mintegy igazodva az önrészeknek két típusa van.

• Feltételes (integrál) önrész.  Ebben az esetben a biztosító nem téríti meg az önrész összege alatti károkat. Ha azonban a bekövetkezett kár     meghaladja az önrész összegét, akkor a teljes kárt megfizeti a biztosító.
• Levonásos (abszolút) önrész.   Ebben az esetben az önrész összegét minden kárból levonják. Mértéke abszolút összegben és százalékban is megállapítható attól függően, hogy melyik megoldással eredményesebb a kármegelőzés és a bagatell károk kizárása.

A vagyonbiztosítási kockázatok jellemzői:

• nem feltétlenül romlanak
• a káralakulás ingadozó, nehezen jósolható
• a kockázat ( így a kockázatvállalás is ) jellemzően rövid, vagy középtávú
• a kockázat relatív ( a bekövetkezés ténye, ideje, a kár mértéke bizonytalan)

A vagyonbiztosítások alapvető módozatait meghatározhatjuk az előforduló biztosítási események számbavételével.

(Lényegében az ágazati besorolást vehetjük alapul a betegség és balesetbiztosítások kivételével):